Pécsre viszem a festményeimet kiállításra március 25.-én! (2019.03.23.)

Részletek

Megjelent: 2019. december 10. kedd, 16:43

Élménybeszámolóm:

( 2019. március 24-26. )

Vasárnap 2-re beszéltük meg Istvánnal, hogy jön értünk a busszal Pécsről. Nagyon pontosan érkeztek hozzánk, megkávéztunk, aztán indultunk is. Ahogy kimentem 1 igazán nagy buszt láttam és Lóránt a sofőr már le is engedte a liftet nekem, amivel feltudok szállni. A busz oldalára felhajtva az ülések, a padlóba bevolt süllyesztve a rögzítő rendszer, egyszóval profi busz. Később megtudtam, hogy külföldről behozott járgány.
Gondoltam, hogy ilyen buszok kellenének az alapítványunkhoz is meg összes szállító szolgálatnak is, de mondta Lóránt, hogy az a cég amelyik ezeket gyártotta, az már megszűnt sajnos. Begurultam, lerögzítette a kocsimat - meg még engem is a kocsiba- úgy, hogy 1 centit se mozdultunk meg, sem a kocsim sem én. Hát igen ez profizmus. Az út jó hangulatban telt. Pécsre beérve, kis idegenvezetésben volt részünk, mondták, hogy épp mit látunk. A Szent György Fogadóhoz érkezve meglepődtem, hogy milyen sötét van bent, hát mindegy –gondoltam, István közben már ment is a másik ajtóhoz…hozzám meg jött a sofőr mondta, hogy kiszabadít. Lelifteztem, István épp telefonált a lányoknak, hogy a kávézó rész nincs nyitva, így mégsem tudunk megbeszélést tartani.
Ezalatt Lóránt kipakolt a buszból mindent, de kértük, hogy a képek maradjanak nála, mert nem tudjuk, hogy a szobánkban elférne-e, meg amúgyis Ő visz minket másnap fél 10-kor a Szabadkikötőbe ahol lesz a kiállítás, végül belement, hogy nála legyen a képek. Még segített bevinni cuccainkat, közben megjött György a tulaj is. Mondta,hogy mienk a egész panzió mert vasárnap nem szoktak vendégek lenni. Kérdezte, hogy melyik szobát kérjük? Mondtuk, hogy amelyikbe jobban elférek, erre mutatott a tulaj kétféle szobát.Közben mondta Istvánnak, hogy nyugodtan hívhatja a lányokat, mert még a meccset úgyis megnézi itt.Beültünk a kávézó részébe és kaptunk inni, meg hozott mellé házikészítésű kenyérből szendvicseket ami finom volt. Bogi és Gyöngyi kicsit később értek oda, de még kis időnk volt beszélgetni, szóba jött jó pár dolog, köztük volt a tovább tanulás is, mondták, hogy ott Pécsett nyitottak a sulik a sérültekre és segítség is meg lenne oldva, ezen nagyon meglepődtem mert ilyet még nem hallottam. Egyeztettük a másnapi teendőket, majd lezártuk az estét, elköszöntünk, majd felmentünk a szobánkba. Minden akadálymentes. Másnap ahogy lementünk, György azzal fogadott, hogy már előkészített nekünk egy asztalt, széktelenítette az egyik oldalt, hogy én kényelmesen elférjek. Kaptunk finom reggelit és narancslét, meg mesés kávét is. Mondták, hogy szóljunk , ha bármit szeretnénk még.
Mire befejeztük a reggelit meg is érkezett Lóránt és átmentünk a Szabadkikötőbe. Ide beszéltük meg előző este Istvánnal, Bogival és Gyöngyivel a talit 10-re, és, hogy felrakjuk a képeket. István hozta egyik kollégáját- Zsoltit segíteni. Bőszen tanakodtunk, hogy, hogyan legyenek elrendezve a képek a rendelkezésre álló helyen, amikor megérkezett Márton a tulaj. Azt mondta, hogy Ő lefesti az előző anyag nyomait az egyik falon, addig a többi felületet használjuk. Zsolti azonnal aktiválta magát és felmászott és szegelt és akasztotta- igazította (mi lentről dirigáltunk, hogy jobbra-e, vagy balra lejt…  )

Délben Zsoltinak el kellett mennie, és a festék-javítás nem volt teljes, így várakozás és beszélgetés következett. Közben megérkezett Gábor, aki a kulturális szervező, így Vele is egyeztettünk még.
A vendégek sorra dícsérték meg a már kinn lévő képeimet, jóleső érzés volt. Közben jött egy riporter aki készített pár fotót, mert este nem tudott ott lenni.
Gábor átvette a szöget és kalapácsot, így a frissen javított falra már Ő akasztgatta fel a maradék képeket.
Elindultunk, hogy egy kicsit városnézünk, meg levesezünk, de a feltámadó hideg szél és a csapkodó eső meghiúsította fele tervünket, szóval maradt a levesezés, meg beszélgetés. Utána visszamentünk.
Közben kiderült, hogy Dr. Aknai Tamás, akit felkért István, hogy nyissa meg a kiállítást- véletlenül elnézte a dátumot, mint ezt megtudtuk az általa leírt köszöntőből, amelyben értékeli eddig munkásságomat. Ennek szépsége az, hogy a „szó elszáll, az írás megmarad” így mellékelni tudom ezt a levelet, hogy aki erre jár, el tudja olvasni 
(…)

A megnyitó, jó hangulatú volt, István volt a házigazda, pár ember beszédet mondott és Gábor jóvoltából felolvasásra került Dr. Aknai Tamás levele is. Az estét feldobta az István egyik kollégája a Bíró Balázs aki mini koncertet tartott ukuleléjével. Amikor vége lett akkor pár ember pár szót váltani és hűtőmágneseket venni. Felemelő érzés volt, hogy ennyien eljöttek és támogatták a művészetemet. Egy jó kis társaság jött össze akikkel leültünk beszélgetni, iszogatni. Egyszer csak szólt anyám, hogy nézzek már fel a mutogatásból, felnéztem és meglepődtem, hogy kiket látok. A Nova Prospect énekesnőjét a Gabit és a párját a Balázst, örültem, hogy mégis eltudtak jönni. Leültek közénk, fél9-ig beszélgettünk, akkor jött értünk Lóránt. Velünk jöttek a Gyöngyi és a Bogi is, mert arra felé laknak amerre a fogadó van. Amikor megérkeztünk a fogadóba akkor már vártak. Mondtam, hogy együnk valamit, és így a pincér beinvitált a kávézó részbe, kaptunk inni és étlapot. Megvacsiztunk és felmentünk aludni. Másnap 7-re jött értünk a busz, ahogy lementünk akkor már Lóránt lift előtt várt, így kimaradt a reggeli kávé. Mondta Lóránt, hogy neki is kimaradt, majd megállunk Baján. Így is tettünk. Útközben rendeltünk pizzát, hogy mire haza érünk addigra itt legyen. Mondta Lóránt, hogy mivel időre kell visszaérnie, inkább elvinné az Ő adagját, így aztán megkávéztunk, megköszöntük a kedvességét és el is indult Pécsre…