Hogyan kerültem oda, és hogyan telt a napom?
Elmesélem.

Pár hete megkérdezte Szabi, hogy vállalnám-e azt, hogy festek a Piacok napján? Mondtam, persze, nagyon szívesen. Mondta, hogy vihetnék akár festményeket is, viszont most azt nem tudtam. Helyettük az ajándéktárgyaimból szemezgettem, azok érkeztek velem a Piacok napjára. Egyeztettem az egyik koordinátorral, majd rám írt az önkéntesek koordinátora is, miután hallotta, hogy én is megyek. Felajánlotta, hogy adna mellém egy önkéntest. Közben kiderült, hogy Szabi délig tud maradni, ezért a megkérdezte, hogy maradok vagy eljövök vele? Úgy döntöttem, hogy maradok, mert valljuk be, 2 óra túl kevés ott lenni. Zsókával beszéltem, hogy mi legyen, mert én maradnék, ha már fent vagyok. Felajánlotta, hogy megszervezi, hogy kivigyenek kisbusszal a Nyugatiba. Mondtam Gabinak, hogy fél 6-ig leszek ott. Így kaptam egy önkéntest délelőttre és egyet délutánra. Aztán írta, hogy sajnos kevés az önkéntes, és délután egyik kollégám fog segíteni, és sajnálja, hogy nem az egyik önkéntes tud ott lenni velem. Mondtam, nem baj, nem voltam még, nem tudom hogy hogyan működik. Azt válaszolta, gondolja, hogy ez nem okoz gondot, hisz rokker vagyok, bírom a gyűrődést és úgyis minden kialakul.

Aznap 6-ra vitt át anyám Szegedre az állomásra, ott találkoztunk Szabival és még 3 kollégával. Nagyon jól telt az út, nagyon sokat nevettünk. Egyik srác hozott sütit és megkínált minket. Pest előtt megálltunk enni, mondjuk én csak pár falatot bírtam.

Felértünk fél 9 körül, elfoglaltuk a helyünket, pár perc után jött Gabi s oda kísérte az önkéntest, aki velem volt délelőtt. Négyen segítettek kipakolni, előkészíteni mindent, jól esett, hogy annyira türelmesen tették mindezt. Elkezdtem festeni, lassan megtelt a tér árusokkal meg nézelődőkkel. Meglepően sokan jöttek hozzám -ugyanúgy mint a szegedi csapat standjához- néhányan kérdezősködtek is, néhányan „csak” vásároltak. Pár barátom, ismerősöm kijött hozzám, ha már ott vagyok, akkor talizzunk már alapon, hisz régen futottunk már össze. Dél körül jött a kollégám meg egy másik önkéntes lány leváltani aki addig velem volt. Akkor kávéztam és ettem is, közben jöttek nagyjából folyamatosan az érdeklődők. Jött a borulás és a kérdés, most mi legyen? Hoztak takarófóliákat, melyekkel letakartuk az asztalokat kétszer-háromszor szórakozott velünk az időjárás, aztán elkezdett esni a jég. Mondták, menjek be a sátor alá. Jó oké, pont a szélén elfértem. Viszont valaki kinyomta a sátor tetejéről a vizet és pont rám zúdult az egész, gondoltam, nem baj, majd megszáradok.

Kisidő múlva elállt, visszamentem az asztalomhoz, a képem amit festettem összemosódott de jót tett neki. Visszajött egy jó baráti pár, hogy nem kell-e segíteni valamit. Addigra ért oda egy nagyon kedves ismerősöm a kisfiával, akiket durván 17 éve ismerem, így kb 5-en segítettek összepakolni. Igazán jól esett, hogy ilyen mértékben törődtek velem… Aztán odamentünk a pesti nem adom fel standjához, indulás előtt segítettek átöltözni, meg kaptam egy pulcsit is, mert csak cserenadrág volt nálam… Eredetileg fél 6-6-ig lettem volna kint, de az idő miatt el kellett pakolni már 4-kor. 6körül jött értünk a busz, hogy kivigyen a Nyugatiba. Két munkatársammal jöttem Szegedig, ott elköszöntünk, tovább jöttem Orosházára, kb éjfélre értem haza. Nagyon eredményes nap volt és nagyon izgalmas.

 

További fotók megtekintéséhez gyere a Facebook oldalamra: